BLACK.

One shot

 Sziasztok! Volt egy irodalom házink. Novellát kellett írni egy jó érzésről... Elvileg nagyon jó lett, úgyhogy megosztom veletek! :) A Szent Johanna Gimi stílusát vettem figyelembe részenként. Az alaptörténet is hasonló, de legjobban a karakterek. 

 Nem tökéletes, de össze kellett csapnom, ugyanis mentünk mozizni. lehetne hosszabb is, de 1 oldalas fogalmazást kellett írni füzetbe. FÜZETBE! Nem ide. :) A részt jövőhéten valószínűleg hozom, de ez még kétséges. Addig is jó olvasást! :)

Ekkor besétált az ajtón. Amint átlépte a küszöböt, szívem kihagyott egy ütemet, majd vad dobogásba kezdett. Pillangók százai éledtek fel a hasamban, s kezdtek röpködni. 2 év után sem változtak az érzettek iránta. De nem csak én vagyok vele így...  Lányok tömkelege koslat utána a suliban, én is csak egy vagyok közülük. Se több, se kevesebb.

 Még sosem beszélgettünk igazán... vagyis néha kért egy tollat vagy ilyesfajta, de semmi több. 

 Mindig körbeállják a diákok. Menők, nyomik egyaránt. Én sosem tudtam közel kerülni hozzá se fizikailag, se lelkileg. Míg ő a menő, de nála nem menőbb emberekkel lóg, addig én a szobám legsötétebb sarkában punnyadok. Nem is tudom, miért tetszik nekem, hisz nem is ismerem. Olyanok vagyunk, mint ég és föld. Egyáltalán tud rólam különösebben, vagy csak szeretetszolgálat vagyok számára, akitől időnként tollat, ceruzát kérhet? Na jó, optimistának kell lennem... nem megy.

 Körül nézett az aulában, majd megindult... felém! Lazán lépkedett. Fekete rövidujjút viselt, melyet Converse felirat díszített. Farmernadrágja igen jól passzolt a pepita cipőjéhez. Fekete haja az ég felé meredezett.

 Mikor már csak 2 méter volt köztünk, megajándékozott egy féloldalas mosollyal. Engem, a rút kiskacsát? Akinek 2 éves ruhának sem mondható cuccai vannak? Nem értettem, zavarodott voltam.

 20 szempár figyelte a jelenetet. Őt ez látszólag nem izgatta. Tőlem 10 centire megállt, és azt kérdezte:

'Jössz velem a sulibulira?'