Story of Cassidy Rich.

Cassidy Rich

Egy 18 éves végzős általában már alig várja, hogy elköltözzön otthonról. Cassidy is ebbe a csoportba tartozik, így munka után kutat. Hosszas keresgélés után rátalál egy elég vad munkahelyre, ami nagyon nem tetszik a szülőknek. Cassi esküdözik, hogy semmi rosszat nem fog tenni... Egy hónapos gondolkodás után a szülők kimondják azt a bizonyos igent, ami teljesen megváltoztatja Cassidy életét. Nem pont jó irányba... De talán jön valaki... Valaki, aki segít neki, és nem hagyja cserben. Aki mindig mellette fog állni.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sum 1.

dátum: a nyár első napja
A nevem Cassidy Rich, barátoknak csak Cassi. Amerikai vagyok, Kansas cityben lakom. Imádok itt élni. Részben. Sajnos a gimiben, ahova jártam (múlt idő!!!), rengeteg ringyó volt, és hát... Mivel én nem vagyok az, kiközösítettek, és elküldtek melegebb tájakra. 18 éves vagyok, így már kijártam a gimit. Nincsenek tesóim, egyke vagyok. Így néha üresnek érzem az életem, de sosem voltam még depressziós olyan mély szinten, hogy vagdossam magam. De legalább ott van Lily, a 2 éves Yorkshire Terrierem, akit nagyon - nagyon imádok.
  A családom... Olyan más. Az anyám nem dolgozik, és emiatt nagyon utálom. Tudom, nem szép ilyet mondani, de meg vannak az indokaim rá... Sosem mosogat, így nekem kell. Szintén nem mossa ki a ruhákat, ami megint csak az én dolgom. Lilyt életében nem simogatta meg; sosem viszi le sétálni, ha tanulnom kell; ételt egyszer adott neki; és nekem kell mindig megmosnom. Részben jogos, hogy rám bízza a kutyám dolgait, de ennyire?! Néha - á, rengetegszer - nem tudtam készülni a dolgozatokra, és az effélékre, mert drága anyucikám (nevén szólítva Lana Lead) képtelen volt segíteni bármiben is... Inkább megy körmöshöz, kávézgatni a barátnőivel, vagy éppen bulizni. Főzni sem tud normálisan. Magas ívből szarik apára és rám... Ja, igen. Az előbb említett személy a legfontosabb az életemben. Ő mindig mellettem áll, megért. Érdekli, ha valami bánatom van. Ha boldog vagyok, akkor ő is az. Sosem rontja el a kedvemet. Ő igazi apa (♥). És sosem felejti el a szülinapomat, mint Lana... Josh Rich: A tökéletes apa. Neki legalább van egy normális, jól fizető állása. Bár halálra dolgozza magát... Néha egész héten bent van a munkahelyen. Erre anyám mit tesz?! Elmegy egy Wellness-hétvégére, azzal az indokkal, hogy 'Ő nem bírja ki nélküle, hátha ez megnyugtatja.'. Aha, persze. Elég esetlenül hazudik...
  A barátok? Hát... Van belőlük 5. De ők... Ők tényleg igaz barátok. Nem, bocsánat. A testvéreim. Ugyanúgy bánnak velem, mint apa. Vagyis olyan jól. Holly, Jesy, Kelly, Greg és Honey. Az öt név, amit sosem fogok elfelejteni. Minden szabadidőmet velük (és a kutyámmal) töltöm. Felejthetetlen élményeim vannak velük.
  És vannak a többiek... Akik (mint már mondtam), utálatosak, flegmák, és több cenzúrát igénylő melléknév illet. Mert kiközösítik a normális embert. Bár ilyenek mindenhol vannak. Szerintem a gimis gonoszságok a legutálatosabbak... Képesek az ilyen dolgokkal elcseszni egy ember életét. NÉGY év alatt. Az ilyenektől rám tör a hányinger. Többet viszont nem mondanék róluk. Még véletlenül át szakítom a lapot.
  És én. Bővebben. Imádom a zenét. Az életem! Ha nem lenne zene, akkor én sem lennék. Jöhet bármi, úgyis meghallgatom. :) Zongorázom 7 éves korom óta. Sokan ezért strébernek neveznek, mert emellett ötös tanuló vagyok. Hát, oké... Van Facebookom, ask.fm-em, blogolok. Ééés a zene mellett az írás a drogom. Imádom, amikor fogalmazást kell írnom. Nagyon lámpalázas tudok lenni, ami nagy hátrány az érettségi részéről. Nagyon izgulok a szóbeli miatt, mert az írásbeli nagyon jól ment... De ah leblokkolok, akkor vége... És búcsút inthetek a Chicago Artistic University-nek. Olyan szinten stresszes vagyok, hogy néha elfelejtek aludni (nem tudom, hogy vagyok erre képes). Mivel szeretek írni, így imádok olvasni is. Igazi könyvmolynak nevezhetem magam. A kedvenc íróm Daniel Handler. Egyszerűen imádom! Elképesztően bánik a szavakkal, nem tudom megunni a könyveit. Párat már tízszer is elolvastam. A többi majd kiderül. :)