Day×01

Sziasztok! Rég jelentkeztem már, de most.. :DD Meghoztam a Larry-s sztorim első fejezetét. Nagyon sokat szenvedtem vele, és sajnos rövid lett. :( Majd írok hosszabbat is! Ígérem! Kellemes olvasást!
U.i.: Tedd be alapzenének :)

  - Ez az! Nyertem! Végre - álltam fel hirtelen és ordítottam őrült módjára.
  - Jó, jó, igen, most te nyertél - jelentette ki. Fejét lehajtotta, göndör fürtjei lágyan az arcába omlottak. De azért láttam, hogy mosolyog. 
  - Most, hogy nyertem, a megállapodás szerint el kell mondanod, hogy miért tetted... - somolyogtam. Nagyon megakartam tudni, hogy mi indokból csinál ilyet? Miért rontja el az életét? Mondjuk nem csak az övét...
  - Tudod... Nincs senkim... Se családom, se barátaim. Se barátnőm, se valódi házam. Nagyon szar... - majd legördült az arcáról egy könnycsepp... Gombóc nőtt a torkomban, de nem szerettem volna, hogy meglássa, mennyire érzékeny vagyok. Igazi pasi... - 10 éves korom óta egyedül vagyok, és még csak kajára is alig fut. Öt munkahelyről rúgtak ki... ÖT! érted? Ez a hatodik. Senki sem tud megérteni, vagy... Vagy nem akarnak. Tudod, próbáltam már öngyilkos lenni. Nem egyszer, nem is kétszer. De mégsem ment... nem dobhatom el az életem, már annyi mindent túléltem... Hátha valamikor,... Egyszer jobb lesz... Csak egy picit.
  Nem tudta folytatni, könnycseppek hadai gördültek le az arcán, és én ekkor olyat tettem, amit még most sem fogtam fel...

  - Tom, vedd már észre magadat! Nem hozhatsz fel minden nap más lányt! Hogy esik ez nekik? Tudom, hogy fiú vagyok, de az nem jelenti azt, hogy akkora tahó is, mint egyesek... Talán így akarsz élni?! - teli torokból ordítottam. Lakótársam csak a fejét rázta, és lenézően néha rám pillantott.

  - Csak irigyelsz. - suttogta. Sunyi mosolyra húzta a száját, amivel sikeresen elérte, hogy valami olyat tegyek, amit hamar megbánok. Ekkor már nem gondolkodtam, csak cselekedtem.

  - Faszt! - ordítottam, majd behúztam neki egy nagyot. Lesajnálóan meredtem rá. Eleinte csak fuldoklott ( ami nem nagyon érdekelt ), de később felnézett rám, és ismét vigyorra húzta a száját. Hát, mit tehettem volna, leköptem. Tényleg nagyon ésszerűen gondolkozom, de az ilyen emberek egy fillért sem érnek. Szegény csaj meg csak ácsorgott a szoba ajtajában, és szerintem azon gondolkozott, hogy meggyilkolja-e Tomot...- Férfi kurva...

  Gyorsan kiviharzottam a lakásból ( a lányt nem akartam kihúzni a lakásból, had oktassa ki Tomocskát ), majd lecsörtettem a lépcsőn. Bent gyéren világítottak a lámpák. Nem érdekelt, hogy mekkora zajt csapok hajnali háromkor, így is a veszekedésünktől hangzott az egész lépcsőház.

  Dühösen csaptam ki a vasajtót, de amint átléptem a küszöböt, megtorpantam. Egy gyönyörű lány állt tőlem 3 méterre. A zajra felém kapta a felét, majd hívogatóan fürkészni kezdett. Tényleg nagyon megkívántam a csajt, de a hiányos öltözetéből következtetve kurva volt, és az inkább Tom körzete.

  Elindultam a lány irányába, de persze nem hozzá akartam menni. Mivel férfi vagyok, nem bírtam ki, hogy ne bámuljam meg gyönyörű idomait. És ő ezt persze észre is vette.

  - Mi van, édes? Kellek neked? - pimaszkodott, és hát... Beindított. Tudom, nagyon nagy baromság, de tetszett, hogy ilyen merész. Nem kedvelem a nagyon visszahúzódó lányokat.

  - Nem. - rövid válaszomra csodálkozó pillantásokat vetett rám. Gyönyörű arca van, nem hinném, hogy plasztikázott bármilyen testrészén is. Szép barna göndör haja lágyan omlott a vállára, barna szemei csillogtak a lámpafényben. Nem értem, hogy miért nem keres magának egy pasit, miért kell neki több férfi? Hiszen nem egy fiú bukna rá, és még az is elképzelhető, hogy hamar megtalálná az igazit. De ha ez neki jó, akkor tegye csak, én nem szólok bele.

  - Biztosan? - mosolyodott el. Kihívóan meredt rám, és egymást fürkésztük.

  - Igen. - hazudtam. Mégis mit mondjak neki, hogy 'Igen, de te egy kurva vagy, és én nem fekszem le kurvákkal'? Az azért kicsit fájhatott volna neki. Vagy vannak egyáltalán érzései?

  - Akkor az érzés nem kölcsönös... - ekkor megnyalta ajkait. Egyre jobban késztetett egy érzés arra, hogy elvonuljunk egy helyre, és kiélhessem a nemi vágyaimat egy nőn. De nem törtem meg, nem hagyhattam magamat. Hiszen nem rég oktattam ki egy barátomat az ilyen dolgokról. Meg amúgy is...

  Még pár pillanatig szemeztünk, végül meguntam és elballagtam. Nem néztem hátra, míg be nem fordultam egy sötét utcába. Nappal sokat sétálok arra a haverokkal, mert imádjuk a helyet. De éjjel, be kell vallanom, baromi félelmetes. Szerintem senki sem sétálgat szívesen sötétben egy keskeny utcában... Sajnos csak így tudtam eljutni egy bárba. Vagyis A bárba.

  Amint beléptem, 2 ember odasietett hozzám, és megrángatták a karomat.

  - Louis! Haver, későn jöttél. - motyogta Josh. Durván be volt rúgva, alig állt a lábán. - Mi tartott eddig? He? Tudod, hogy mennyi kibaszott szép csaj volt itt?

  - Nem nagyon érdekel... Hallod... Mennyit ittál? - kérdeztem kicsit nevetve, mert elég vicces volt Josh-t berúgva látni. Bár nem az első alkalom.

  - He? - ekkor kitört belőlem a röhögés. Egyszerűen nem bírtam ki. De nem tudom mi volt olyan vicces azon, hogy egy barátom full berúgva imbolyog előttem.

  Josh szemei kérdőn meredtek rám. Még mindig fogta a vállamat. Erős alkoholszagot árasztott a szája. Ké-

sőbb majd mást is fog.

  - Jó, mindegy. - rápillantottam a másik illetőre, aki szintén a vállamat fogta. Vörös, göndör haja volt. Nem ismertem.Ő kicsit józanabbul figyelt engem, de kétlem, hogy nem ivott volna. Ő sem nézett ki valami nor- málisan.

  - Akkor mit csinálunk? Mert én nem érzem a lábamat, annyira sokat ittam. - mondta Josh, majd a összerogyott. Bevallom, először megijedtem, de utána rájöttem, hogy csak színlel, mert az egyik lábát felhúzta, és szorongatni kezdte. Érdekesen nézett ki.

  - Haver, a pia nem a lábunkba megy... Azt hiszem... - mondtam, majd felsegítettem a padlóról. A pultos csaj kerek szemekkel figyelt, bár láttam a szeme sarkában az összefutó nevetőráncokat. Nekem is nehéz volt állnom a sarat, mert egy részeg ember szerencsétlenkedése fel tud vidítani... Nem tudom, miért.

  - Ja, az igaz. 2 vodkát még! De keverd a Jack Daniellával! - kiabált oda a pult mögött ácsorgó nőhöz, aki először csak tanakodott, hogy ezt most komolyan gondolta-e Josh. Végül vállat vont, majd arrébb lépett, hogy kiszolgálhasson egy kevésbé részeg férfit. Én nem bírnék hajnalok hajnalán ennyi idióta, részeg ember közt dolgozni. Hogyan csinálja?

  - Nem, nem! Négyet kérünk, és ebből ötöt keverj Jack Daniellával. - ordított a vöröske a szőke hajú lánynak, majd felröhögött rekedtes hangon, ahogy a részegek szoktak. Talán ő is ugyanolyan részeg volt, mint Josh.

  - Hé, most komolyan beszéltek? Nem kaptok többet! 2 üveg vodkát ittatok meg és nem tudom, hány száz üveg sört! Most már álljatok le, oké? Meg 4 vodkából... Á, mindegy. - a szöszi kiakadt. Nem is csodálkozom ezen. Hát felhúzták a bár alkoholtartalmának 20 százalékát.

  - Akkor menjünk máshova! - kiabált Josh, majd elengedte a vállamat, és a vöröskéjére tette. Hevesen a pultos nő felé fordította a fejét. - És, ha itt... Itt nem szolgálnak ki jól, akkor majd nem jövünk! 

  Szerintem nem is tudta, hogy mit mond. Hörgött, és hol le, hol föl vitte a hangsúlyt. Néha nem hallottuk mit mondott, mert a szavak végére a hangja el-elcsuklott.

  A szöszi abszolút nem szeppent meg, sőt, mi több, megkönnyebbülten nézett a fiúkra. Ezután szó nélkül odasétált a másik részeg férfihez. Szerintem már az sem látott. Mármint a pasi.

  Josh és a másik fiú felkapták a kabátjukat, majd a kijárat felé igyekeztek. Spanom még egyszer visszanézett, és bólintott az ajtó felé, de én csak a fejemet ráztam mosolyogva. Aztán vállat vont, és távoztak a bárból. Eközben én letelepedtem az egyik székre a pulthoz, és csevegésbe kezdtem a lánnyal.

  - Bocs az előbbiért. Néha túlzásba viszi. - mondtam nevetéssel küszködve. Mikor felém fordult, felragyogott a szemem. Messziről is nagyon szép volt, de így, közelebbről... Elképesztő volt. Gyönyörű mellekkel, homokóra alakkal, kék szemekkel és csodaszép arccal rendelkezett. Az a fekete felső és csőnadrág fantasztikusan állt neki. Húszas éveiben járhatott. Csak jó jelzőkkel tudtam illetni. A találkozás pillanatában meg is kívántam. De állnom kell a sarat, csak ma este másodjára elég nehéz... Férfi vagyok, nekem ez hardcore.

  - Á, semmi. Sokszor fordul elő. - mosolyra húzta a száját. Megvillantotta fehér fogsorát. 

  - Ó. Lehet egy kérdésem? - tudakoltam. Féloldalasan mosolygott, majd félre nézett. Mintha azt hitte volna, hogy szexre kell nekem. Pedig nem! Vagyis jó lett volna, mert 2 éve nem volt kapcsolatom. 

  - Nem fekszek le veled. - tudtam! Minden lány azt hiszi az effajta kérdések hallatán, hogy a pasik fel akarják vinni őket a szobába, pedig nem mindig! Nekem csak megfordult a fejemben, és kicsit elfantáziáltam, de nem kérdeztem meg tőle. 

  - Nehehehem. - röhögtem bele a válaszba. - Csak arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan bírsz hajnalok hajnalán itt dolgozni ennyi részeg ember közt?

  - Te vagy az első fiú, aki nem akar lefektetni... - ö, hát... Nem igazán így gondoltam, de nem ez a lényeg. Csak jó lett volna, már mondtam. - Visszatérve a kérdésedre. Megszoktam. 14 éves korom óta dolgozom, és 17 voltam, amikor ide jöttem. 3 éve dolgozok éjszaka és nap közben alszom. Mint egy denevér, nem?

  Kicsit nevettünk, majd bólintottam. jó humora van, lehet, hogy ebből még lesz valami. Hajrá Louis, jó úton haladsz!

  - És te hol keresed a kenyered? - ezt eddig minden csaj megkérdezte tőlem. Ez annak a jele, hogy van esélyem, ha jól keresek. De itt mindig elvesztem az összes reményt.

  - Közmunkás vagyok. Tudom jól, hogy gáz, és most már nem is érdekellek. Ugye? Viszont most már mennem kell. Beszélgetnék még, de még ki kell békülnöm a lakótársammal. Na helló! - nem hagytam szóhoz jutni a lányt. Száját még szóra tátotta, de én hátat fordítottam, és elviharzottam.Tudom, hogy a közmunkás szónál le is tett rólam, de ez van. Meg tényleg mennem kellett, mert... Csak mert.

  Egy lámpánál megálltam, és megnéztem a digitális karórámon az időt. Casio volt, imádtam. 3 óra 37 percet mutatott. Egy jó fél órát voltam csak a bárban. Hát, kevesebbnek tűnt. de legalább kiszellőztettem a fejemet.

  Előkaptam a telefonom és tárcsázni kezdtem Josht, hogy meg kérdezzem tőle, hogy mit csinál, hol van. 8-szor kicsöngött, nem vette fel. A kilencedik következett, amikor egy fekete autó leparkolt mellettem.

  - Louis, haver! Na mi van? Még ott vagy? Lefektetted? - kérdezősködött. Hangja brummogott. Nem figyeltem a kérdéseire, csak a kocsiból kipattanó kapucnis emberre. Felém tartott. Az ütő megállt bennem, lefagytam. 

  - Ember, jól vagy? - kisebb aggódást véltem felfedezni a hangjában, de még mindig képtelen voltam figyelni a kérdéseire. A szavak összemosódtak, mintha nem is angol lettem volna, hanem mondjuk egy etióp férfi. Arra lettem figyelmes, hogy a kapucnis pasi kitépi a kezemből a telefont, és elhajítja. Kicsit került sokba, csak picit. A fiú a karját nyakam köré fonta, másik kezét a hasamra tette, majd megmarkolta a kabátomat. Az autó felé húzott...

 

 Sum 1.

dátum: a nyár első napja
A nevem Cassidy Rich, barátoknak csak Cassi. Amerikai vagyok, Kansas cityben lakom. Imádok itt élni. Részben. Sajnos a gimiben, ahova jártam (múlt idő!!!), rengeteg ringyó volt, és hát... Mivel én nem vagyok az, kiközösítettek, és elküldtek melegebb tájakra. 18 éves vagyok, így már kijártam a gimit. Nincsenek tesóim, egyke vagyok. Így néha üresnek érzem az életem, de sosem voltam még depressziós olyan mély szinten, hogy vagdossam magam. De legalább ott van Lily, a 2 éves Yorkshire Terrierem, akit nagyon - nagyon imádok.
  A családom... Olyan más. Az anyám nem dolgozik, és emiatt nagyon utálom. Tudom, nem szép ilyet mondani, de meg vannak az indokaim rá... Sosem mosogat, így nekem kell. Szintén nem mossa ki a ruhákat, ami megint csak az én dolgom. Lilyt életében nem simogatta meg; sosem viszi le sétálni, ha tanulnom kell; ételt egyszer adott neki; és nekem kell mindig megmosnom. Részben jogos, hogy rám bízza a kutyám dolgait, de ennyire?! Néha - á, rengetegszer - nem tudtam készülni a dolgozatokra, és az effélékre, mert drága anyucikám (nevén szólítva Lana Lead) képtelen volt segíteni bármiben is... Inkább megy körmöshöz, kávézgatni a barátnőivel, vagy éppen bulizni. Főzni sem tud normálisan. Magas ívből szarik apára és rám... Ja, igen. Az előbb említett személy a legfontosabb az életemben. Ő mindig mellettem áll, megért. Érdekli, ha valami bánatom van. Ha boldog vagyok, akkor ő is az. Sosem rontja el a kedvemet. Ő igazi apa (♥). És sosem felejti el a szülinapomat, mint Lana... Josh Rich: A tökéletes apa. Neki legalább van egy normális, jól fizető állása. Bár halálra dolgozza magát... Néha egész héten bent van a munkahelyen. Erre anyám mit tesz?! Elmegy egy Wellness-hétvégére, azzal az indokkal, hogy 'Ő nem bírja ki nélküle, hátha ez megnyugtatja.'. Aha, persze. Elég esetlenül hazudik...
  A barátok? Hát... Van belőlük 5. De ők... Ők tényleg igaz barátok. Nem, bocsánat. A testvéreim. Ugyanúgy bánnak velem, mint apa. Vagyis olyan jól. Holly, Jesy, Kelly, Greg és Honey. Az öt név, amit sosem fogok elfelejteni. Minden szabadidőmet velük (és a kutyámmal) töltöm. Felejthetetlen élményeim vannak velük.
  És vannak a többiek... Akik (mint már mondtam), utálatosak, flegmák, és több cenzúrát igénylő melléknév illet. Mert kiközösítik a normális embert. Bár ilyenek mindenhol vannak. Szerintem a gimis gonoszságok a legutálatosabbak... Képesek az ilyen dolgokkal elcseszni egy ember életét. NÉGY év alatt. Az ilyenektől rám tör a hányinger. Többet viszont nem mondanék róluk. Még véletlenül át szakítom a lapot.
  És én. Bővebben. Imádom a zenét. Az életem! Ha nem lenne zene, akkor én sem lennék. Jöhet bármi, úgyis meghallgatom. :) Zongorázom 7 éves korom óta. Sokan ezért strébernek neveznek, mert emellett ötös tanuló vagyok. Hát, oké... Van Facebookom, ask.fm-em, blogolok. Ééés a zene mellett az írás a drogom. Imádom, amikor fogalmazást kell írnom. Nagyon lámpalázas tudok lenni, ami nagy hátrány az érettségi részéről. Nagyon izgulok a szóbeli miatt, mert az írásbeli nagyon jól ment... De ah leblokkolok, akkor vége... És búcsút inthetek a Chicago Artistic University-nek. Olyan szinten stresszes vagyok, hogy néha elfelejtek aludni (nem tudom, hogy vagyok erre képes). Mivel szeretek írni, így imádok olvasni is. Igazi könyvmolynak nevezhetem magam. A kedvenc íróm Daniel Handler. Egyszerűen imádom! Elképesztően bánik a szavakkal, nem tudom megunni a könyveit. Párat már tízszer is elolvastam. A többi majd kiderül. :)

Cassidy Rich

Egy 18 éves végzős általában már alig várja, hogy elköltözzön otthonról. Cassidy is ebbe a csoportba tartozik, így munka után kutat. Hosszas keresgélés után rátalál egy elég vad munkahelyre, ami nagyon nem tetszik a szülőknek. Cassi esküdözik, hogy semmi rosszat nem fog tenni... Egy hónapos gondolkodás után a szülők kimondják azt a bizonyos igent, ami teljesen megváltoztatja Cassidy életét. Nem pont jó irányba... De talán jön valaki... Valaki, aki segít neki, és nem hagyja cserben. Aki mindig mellette fog állni.

U.i.: Új fejléc lesz :) 

       Love xx